"Amíg élek…
Ki tudja hány perc vagy hány nap az élet?
De mielott életem véget ér,
lesz-e még alkalmam szeretni Téged,
eljössz-e egy nap majd szívemért?

Semmit sem várok, és semmit sem kérek…
Ha rólam álmodsz, megérzem Én,
de szívemben örökké várok, remélek…
míg az órán a mutató mendegél…

S ha már nincs holnap, én attól sem félek…
Nem fáj a szív, ha már nem dobog,
de ma még itt vagyok…s ameddig élek,
szeretlek…míg a nap elrobog."

♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥

"Csupa szerelem az életünk,
Élünk, remélünk, szeretünk, s feledünk.
Minden szerelem egy újabb remény,
Egy lehetoség arra, hogy boldog legyél.
Ha úgy érzed,
Az egész világ összefogott ellened,
Egy Társra van szükséged,
Egy Társra, ki nagyon szeret Téged!
Kinek elmondhatod, mi nyomja a szíved,
Bármit mondasz, O mindig megért Téged.
S ha a fájdalomtól elered a könnyed,
Egy forró csókkal engesztel ki Téged!

Nincs ennél szebb dolog a világon,
A szerelem egy fényes csillag a hétköznapokban.
Egy csillag mely annyira fényes,
Hogy elvakít mindenkit, de ugyanakkor nagyon kényes.

Vigyázz e kincsre, nagyon vigyázz,
S ezzel a tuzzel sohase játssz.
Csak merülj bele szép szeme világába,
S ajkad forrjon bele szerelmed ajkába!"

♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥

"Mit tennék nélküled?
Ha nem fognád a kezem, tudom
nagyon félnék,
Ha nem lennél velem, már régóta
nem élnék.
Ha szemembe nem néznél,
sötét venne körül,
Ha elmennél, valamim
összetörne belül.
Ha nem mosolyognál, mint a
nap az égen,
Ha nem hallanám szavad,
nem mért élnem.
Ha meghalnál, fontos,
hogy utánad menjek,
Hogy elmondhassam neked,
mennyire SZERETLEK!"

"Gondolj rám
a huvös hajnalokon,
mikor szitáló eso
kopog az ablakodon.
Gondolj rám
egy nyári délutánon,
mikor a forróság
cseppekben ül az arcodon.
Gondolj rám
az oszülo fák alatt,
mikor puha lépted
felkavarja a rot avart.

Gondolj rám
langy esti szélben,
mikor a telihold fénye
köszönt rád éppen.

Gondolj rám
a téli, zord idoben,
mikor kezed fázón
didereg zsebedben.

Gondolj rám
a tavaszi zsongásban,
mikor szerelmek illata
tart fogságban.

Gondolj rám
az évnek mindegyik szakában,
a nappalokban és az éjszakákban,
gondolj rám
ébren, reggeltol estig, és
álmodban estétol reggelig,
gondolj rám
úgy, hogy szinte érezzem,
ahogy szíved ütemére lélegzem."

"A levegö urának...
Ha szívembe látnál:
hömpölygo, duzzadó ár,
mely átlépi partjait,
s túlcsordulva eléri lábaid.
Ott megáll, körülölel,
becéz, simogat,
majd magával sodor
orült, pusztító kéjtáncba.
Akarlak! SZERETLEK!
-mondja a folyó,
s tengert érve, összeolvadva
békét talál...
Te vagy az én tengerem!"

♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥
 
"Ki lehetsz te?
Ki lehetsz te,
hogy szemeid sugarától
a szívem úgy lángol,
akár egy hatalmas máglya. 

Ki lehetsz te,
hogy aranyszín hajad tündöklo fénye
beragyog magányos lelkem végtelen sötétjébe,
és élteto reményt ad. 

Ki lehetsz te,
hogy hangod meghallván
az jut eszembe:
a Földön nincs is ennél csodásabb zene. 

Ki lehetsz te,
hogy egyetlen mosolyod
feledtet velem
minden gondot, bánatot. 

Ki lehetsz te,
hogy egész lényed látva
ezt gondolom én:
nem lehetsz te más, csak tündér."

"Szemedbe néztem...
Szemedbe néztem, szívem dobbant,
Testem, lelkem lázba hoztad.
Szemedbe néztem, gyomrom összerándult,
Lábam reszketve bár, de elindult.

Szemedbe néztem, s elfordulni nem tudtam,
Pillantásod nem felejtem soha.
Szemedbe néztem, s láttam tükrében ,
Hogy az életem, nem így kellene élnem.

Most rájöttem, másnak is kellhetek,
S a magánytól nem kell félnem.
De dönteni még mindig nem merek,
Hogy az ismeretlenben éljek."